Vannak horgászatok melyek kiemelt figyelmet érdemelnek a horgásztól. Nos, nekem ilyen, amikor év végén kedvenc tavaim egyikére készülődök.  A kis Farkincás tó és a köztem kialakult kapcsolat, már több mint évtizedes, az eltelt idő alatt rengeteg változáson ment át eme ékkő, köszönhetően megalkuvást nem tűrő tulajdonosának. Sajnos a sok-sok pozitív változás ellenére, a kis tavacskának, elég sok rosszakarója is akad, többek közt olyanok is, akik maguk is horgászták ezt a csöppnyi vizet, de mostanság sikkesebb szidni a tavat!

Na, de vissza a pecára, még októberben a Carp Dream Lake-n horgásztunk, amikor Kálmán Tomi barátom jelezte szívesen csatlakozna hozzám erre a horgászatra. Én nagyon örültem, mert Tomi már eddig is rengeteg dologgal, infóval és ötlettel segítette munkámat. Ennek megfelelően 3 olyan golyóval készültünk, melyek Tomi ötletei alapján készültek: Spicy-Plum, Squid-Black Pepper, Hemp-Banan. Méretét tekintve a 16mm-es csalik mellett tettük le a voksunkat, számítva arra, hogy ilyenkor a lehűlő vízben már jóval óvatosabban fognak táplálkozni bajszos barátaink. A bojlik elkészítésénél gondosan figyeltem arra, hogy a 10 fok alatti vízben, ha lehet, megfelelően működjenek, ennek megfelelően, egy kicsit visszavettem a zsíros, olajos összetevőkből, hiszen mint tudjuk, az olaj dermedhet és ez által egy kocsonyás külső réteget vonhat a csalink köré, mely gyakorlatilag, meggátolja, az étvágyfokozok és különböző csalogató anyagok kiáramlását. A hideg víz, merőben más etetést követel meg, így etetésre 4mm-es ponty pelletet, 6mm pisztráng pelletet és 2mm-es aminó pelletet raktam össze. Természetesen nem maradhatott ki az etetésből egy jó fűszeres method mix sem, amit CSL és melasz hozzákeverésével készítettem el.  

Tamás a közös horgászatunk előtt egy héttel is tiszteletét tette a tavon, választása a 12-es helyre esett. Sajnos, amikor telefonon érdeklődtem, elég elkeserítő infókkal szolgált. 3 nap alatt egyetlen kapást sikerült kicsikarnia bajszos barátainktól. Megmondom őszintén kicsit tele lett a gatya, és egyből az villant be, hogy valamit elrontottam a golyók készítésénél. Ám amikor átgondoltam mit és miért csináltam, tudtam, hogy a bojlikkal nem lehet gond. Tovább gondolkodva, több dolog is bevillant, mi lehetett Tomi pecáján a gond. Ezen infókkal a fejemben érkeztem meg szerda este a tó partjára, ahol egy nagyon kedves ismerős, Tibi bácsi fogadott. Kevés beszélgetés után, elindultam be az 1-es helyre, megérkezésemkor láttam, hogy a 3-4-es horgászhelyeken szlovén barátaim vallatják a tavat. Gyorsan lementem hozzájuk érdeklődni, hogyan is állnak. Sajnos túl jó hírrel Ők sem szolgáltak, reggel óta 1 halat fogtak.

Visszaballagtam hát az 1-es horgászhelyre és elkezdtem egy tapogató és egy bója összeszerelését. Közben a korai sötétedésnek köszönhetően rendesen rám alkonyodott. A bója összerakása alatt, arra lettem leginkább figyelmes, hogy a víz felettébb intenzív életet él, megállás nélkül ugráltak pikkelyes barátaink. A radar felszerelése után, már „hasítottam” is a hullámokat a tavon, az első dolog, ami nagyon érdekelt az a vízhőfok volt, nos, 7,3 fokot mutatott a radar, ami azt jelenti, hogy a fenék közelében olyan 6-7 fok között lehetet valahol. Nem éppen ideális vízhőmérséklet ez a pontyfogáshoz. Előzetesen 3 horgászhely kialakításában gondolkodtam, három különböző mélységen. Mivel elég jól ismerem a tavat, ez nem okozott nagy problémát. A bóját a tó közepén egy 1,2m-es lyuk mögé raktam le, ez a bója volt a fix pont a horgászatunk alatt. A bójától jobbra 15m-re található egy 1,5m-es gödör, ez volt a második meghorgászandó terület. A megjelölt helytől balra pedig egy 70-80cm-es aprókavicsos terület található, na, ez lett a harmadik meghorgászandó terület. Etetni, nem etettem az előzetes infók végett, mindenképen kevés és koncentrált etetés mellett tettem le a voksom. 10 óra is elmúlt mire a második botom is a helyére került, és szlovén barátaim elég erőteljesen invitáltak egy vörösboros, tábortüzes beszélgetésre, így elhatároztam, hogy a 3. botom nem húzom be az éjjelre. Kb éjfél lehetett, amikor úgy döntöttünk, hogy nyugovóra térünk, Ők a sátrukba, én a kis faházba vonultam, hogy kipihenjem a nap fáradalmait.

Fél 1-kor aztán megszólalt mellettem a kis adóvevő, lesiettem a botokhoz, de csak nem akart újra hangot adni a kapásjelző. Úgy döntöttem elszívók egy szál cigit mielőtt visszatérnék átmeneti szálásomra. Ahogy meggyújtottam a cigit, a jelző újra megszólalt, ekkor már tudtam, hogy hal van a horgon, hiszen szerelékem úgy volt elkészítve, hogy a beleúszást száz százalékra kizárhattam. Megemeltem hát a botot, és valóban egy elég erős hal táncolt a másik végén. Rövid, de annál intenzívebb fárasztás végén, egy 11 kilós pontyot sikerült szákba terelnem. Lezsákoltam első vendégemet, visszahúztam majd visszatértem a kis faházba. Ahogy letettem magam a kis ágyra, megszólalt a másik jelző is! Ismét ki a botokhoz, megemeltem a pálcát és éreztem, itt most valami más, valami nagyobb hal táncol a másik végén. Lassan komótosan indult meg a hal a frissen markolt mélyvíz felé, de mint ilyenkor mindig, most sem volt a fárasztás zökkenőmentes, 20m megtétele után halam talált magának egy akadót, hogy ezzel is fokozza a bennem addig is elég magasra emelkedett izgalmat. Mivel gyorsan kellett dönteni, így elég kapkodva a csónakba dobtam a merítőt és indultam volna a vízre, ha előtte leemeltem volna a csónakot a kavicsos partról. Miután burleszk filmeket megszégyenítő módon sikerült végre elindulnom, az általam csak lélekvesztőnek nevezett csónakkal, újabb problémaforrás tárult elém, hogyan is haladjak a hal irányába. Nos, rögtönzésem eredményeképpen, a következő megoldást választottam, leültem, a bot végét a seggem alá raktam és kettőt eveztem, kettőt tekertem. :D  Sikerült így kb 20m-ert haladnom a vízen, amikor damilom kiakadt átmeneti fogságából. Közel 20 perce tartó fárasztás után először pillantottam meg ellenfelemet, na, ekkor tudatosult bennem, hogy mekkora hal is akadt a 6-os méretű horgomra. Amikor a küzdelem végett ért és alá toltam a merítőt, még nem sejtettem, hogy minden tippemet felülmúlja majd a bajszos, ugyanis a súlya 24,60 kg volt. Az éjszaka hátralevő részében még sikerült fognom egy 6-7 kiló körüli potykát, de természetesen a fejemben csak a bezsákolt öreg mohás hátú barátom járt.

Reggel, kedves barátom Baumgartner Tibi tógazda és barátja tette tiszteletét nálam, ami azért volt jó időzítés, mert így, egyrészt hitelesíteni tudtam a halat, másrészt készülhetett normális kép éjszakai ellenfelemről. A mérlegelésnél még megjelentek szlovén barátaim is, akik már előre jelezték, hogy az este folyamán, mindenképpen koccintunk a hal egészségére.

Napközben óránként fogtam a halakat vagy fogattam, a hozzám vendégségbe érkező barátokkal. Hihetetlen volt, hogy mennyire beálltak bajszos barátaim a most már több órája horgászott területekre. Estére, aztán ismét szlovén barátaimnál tettem tiszteletemet, a vörösbornak köszönhetően, 11 óra magasságában úgy döntöttem, hogy kitekerem felszereléseimet és inkább kipihenem magam. :D

Péntek reggel aztán ismét helyükre kerültek felcsalizott készségeim, és egy barát Varga Peti érkezett hozzám. Nos, Peti ott tartózkodása alatt 3 db pontyot fogott botjaimmal, köztük egy gyönyörű 14,50 kg-os pikkelyest is.

Igazából már vártam a délutánt, mert tudtam, hogy délután érkezik Kálmán Tomi barátom is. Tamást idén eddig nagyon elkerülte a szerencse, ez sajnos érezhető volt minden szavából. Nagyon szurkoltam, hogy neki is legyen élménye ezen a hétvégén. Berendezkedése után, sietünk le a partra, hogy átbeszéljük, ki melyik részt horgássza tovább. Tominak kész elképzelései voltak, és ennek megfelelően alakítottuk át a terepet. A lerakott bója bal oldalát én, jobb oldalát Tomi horgászta. Tamás még szerette volna meghorgászni azt a területet is, amely 1 héttel korábban nem adott halat. Mivel nagyon sűrűn voltunk, úgy döntöttem, innentől már csak 2 bottal folytatom a horgászatott. Miután átbeszéltünk mindent és Tamás felszerelései is a helyükre kerültek, természetesen szlovén barátainknál töltöttük az estét, és a bor valamint pálinka mellé, elfogyasztottunk egy pezsgőt is, amelyet Tamástól kaptam. A víz eközben teljesen elcsendesedett, és egy pittyenés sem volt egyik társaságnál sem. Még viccelődtünk is vele, hogy megjött Tamás és innentől vége a kapásoknak. :D

Itt megjegyezném, hogy napközben szlovén barátaim is az én csalijaimat használták, és sikerült fogniuk 10 db halat 16kg-ig. Nagyon örültem az Ő sikereiknek is!

Éjfél után aztán megjöttek a halak is. Tamással felváltva fárasztottuk a halakat, sajnos súlyban kisebbek jöttek 6-10 kiló közöttiek.

Szombat délelőtt semmi nem változott, óránként fogtuk a halakat, súlyban csak ritkán értük el a 10 kilót. Ezen a napon egy újabb barát tette tiszteletét nálunk Filakovszky Gyula személyében. Ő már teljes felszereléssel érkezett és a horgászatunk végéig velünk tartott.

Délutánra így már hárman kergettük a pontyokat, szerencsénkre a halak mérete is egyenes arányban nőt társaságunk méretével, így sikerült több 10 feletti halat is fotózkodásra bírni.  17,30 kg, 17 kg, 16,30 kg, 13 kg, 12 kg, igazán eredményes délutánt tudhatunk magunk mögött. És Gyula is fogott 3-4db pontyot.

Este nagy beszélgetés vette kezdetét, a világ összes problémáját megoldottuk cirka 1-2 óra alatt. Majd mindenki elvonult hálózsákja mélyére aludni. Éjjel, fogalmam sem volt hány órakor, Tamás ébresztett, hogy menjek gyorsan, mert a botommal fogtak egy 20,50 kg-os tükröst. Meg kell, mondjam nagyon örültem, hogy Tamásnak sikerült fogni az én botommal ezt a gyönyörű élőlényt! Jó volt látni az arcán az örömöt a felszabadultságot. A hal lezsákolása után ismét nyugovóra tértünk. Reggel ébredésünk után, Tamásnak ismét kapása volt. A bot megemelése után már látszott, hogy nem mindennapi ellenfél tartózkodik a felszerelés másik végén. Gyorsan csónakba pattantunk és a hal fölé siettünk. közel 20 perces fárasztás végén, egy csodálatos 21 kg-os töves pihent a meritőszákban. Örömünk leírhatatlan volt, hiszen ez már a 3-ik 20+ hal volt a pecán, hihetetlen élményt adva nekünk. Ennek az öreg jövevénynek még érdekessége az is, hogy Tamás pont egy évvel ezelőtt ugyanezt a halat fogta meg a Fila kupán!

Fényképezkedés és a halak szabadon engedése után elkezdődött az összepakolásunk, melyet félóránként szakított meg kapás. Hihetetlen módón ott voltak az etetéseken a halak.

Ha összegeznem kéne eme varázslatos pár napot, mindenképpen azt mondanám, hogy felejthetetlen mindannyiunk számára hihetetlen horgászaton vagyunk túl. Ha a csalik oldaláról közelítem meg a dolgokat, akkor azt kell, mondjam nagyon szerették a pontyok a golyókat, ennek legjobb és számomra a legtöbbet érő jele az, hogy az 5-ik napon is ugyanolyan intenzitással fogtuk barátainkat, mint az elsőn, vagyis ott maradtak az etetéseken, mert valószínűleg ízlett nekik! Ennek ékes bizonyítéka a 80-85 db megfogott hal!

Ha a tavacska szemszögéből közelítek, akkor azt kell, mondjam, ez egy nagyon jó válasz azoknak az illetőknek, akik szapulják a tavat és próbálják befeketíteni mindenfelé. Ebben a megyében ez a kis tavacska a halállományával magasan kiemelkedik, és azt gondolom belátható időn belül nem is lesz konkurense, tetszik, nem tetszik, ez van uraim! A tó méretéről még annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy a módszer, amivel horgásznak, horgászunk, Angliából származik, ahol 4-5-6 hektáros tavakon űzik ezt a sportot. Ott mindenkinek megfelel ez, és tudnak örülni egymás sikereinek, tudnak vigyázni az értékeikre, a tavakra, a halakra, a természetre!!! Csak egy adalék a világrekord töves ponty Mary egy német intézet udvarán található 2 hektáros tóban éli életét, csak kiváltságosok tudják megfogni, mert bárki nem horgászhat a vízen, mégis amikor mondjuk Pelzer úr, aki mellesleg nem egy kis név ebben a típusú horgászatban, megfogja, a külföldi sajtó és horgászok csettintenek, csak a „nagy magyar bojlisok” fintorognak! Ideje lenne felnőni, és nemcsak köpködni, hanem értékelni is urak!!

Részemről én köszönöm a lehetőséget a tó üzemeltetőinek, hogy ilyen élményekkel gazdagodhatok remek munkájuknak köszönhetően!

És innen is üzenem Tibi bácsinak, hogy december 27-én találkozunk!!!!